Hároméves lett a The Hive Budapest, a hazai deep dnb bulik zászlóshajója. Ez alkalomból pénteken egy izgalmas bulira várnak mindenkit, amelynek ABIS a húzóneve, de természetesen meghívták kis hazánk DJ-inek színe-javát is. Az ünnep fényét emelendő, az ajánló is formabontó lett: 23+2 (hiszen eddig ennyi Hive buli zajlott le) kérdést küldtem a srácoknak, azzal a kéréssel, hogy ne egyeztessék a válaszaikat. Meg is állták, így hát íme, a valaha volt legkendőzetlenebb interjú a négy szervezőtől!
1. Tudható rólatok, hogy ti nemcsak bulikat szerveztek együtt, hanem nagyon közeli barátok is vagytok. Hogyan kezdődött ez a kapcsolat?
Attila: Hosszú és szövevényes történet. Ugyebár egy gimnáziumba jártunk mindannyian. Én hatodik osztály után kezdtem a gimit, és Mátéval egy évfolyamra kerültem. Szobatársak voltunk a gólyatáborban, szóval már ott eléggé megalapozódott a dolog. Ennek 13 éve.
Bence egy évvel járt alánk, de csak később kezdtünk el haverkodni, eleinte volt egy kis távolságtartás. Balázs úgy két évvel utána került képbe. Ő párhuzamos képzésre járt, és az évfolyamuk nem annyira szeretett vegyülni a “szimpla” diákokkal. Egyszer azonban egy (talán) júniusi délutánon, 2009 környékén egymásba futottunk a Deák/Erzsébet téren, ami akkoriban eléggé pörgött. Együtt vártunk jó pár órát és eléggé jól elvoltunk. Ezután lényegében egész nyáron, minden délután ott loptuk a napot. Nem sokkal később én sulit váltottam. Máté ekkor kezdett el többet lógni Bencével, és igazából rajta és rajtam keresztül értek össze a szálak.
Balázs: Egy évvel idősebb vagyok a többieknél, és ezért még a sulis éveinkben nem annyira ment a barátkozás, annak ellenére, hogy mind egy helyre jártunk, az AKG-ba. Az egész barátság nekem Attilával kezdődött, még a padok koptatása alatt igen hamar nagyon jóban lettünk közös érdeklődési köreink révén. 2011-12 körül elkezdtünk közösen dubstepet keverni Filth Company néven.
Bencével és Mátéval kicsit később indultak be a dolgok, ugyanis annak ellenére, hogy itt-ott együtt buliztunk, az igazi barátság 2014 nyarán kezdődött Sopronban, a Volt fesztiválon, ahol mindenki együtt sátrazott.
Bence (Horns): Pont gimi végén verődött össze a csapat. Korábban én Mátéval voltam nagyon jóban, Atesz pedig a Balázzsal, ismertük egymást, néha beszélgettünk, de semmi különös. Barátság nem volt még akkor. Eleinte mindenkinek megvolt a saját kis brigádja, tekintve, hogy 3 különböző évfolyamra jártunk. Nem nagyon volt rálátásom a bulik világára, mert bár kiskorom óta hallgattam dnb-t, de igazából nem volt társaságom, akikkel lejárjak bulizni. Az évek folyamán persze eljutottam erre-arra, többek közt fesztiválokon jó párszor meghallgattam meg azért a Filth Company-t (Atesz, Balázs). Már akkor irigykedtem, hogy én is szeretnék zenélni, bár akkor fogalmam sem volt még az egészről. A számokat ismertem, de technikailag lövésem sem volt a mixelésről. Ezután az események pontos menetére már nem emlékszem, de talán 2012 környékén, az A38-on volt az első buli, ahova együtt mentünk le a srácokkal (legalábbis nekem ez nagyon emlékezetes maradt). Nymfo és June Miller játszott (és igen, lehet, nem véletlen, hogy a harmadik szülinapunk fő fellépője pont a June Miller egyik tagja).
Az igazi gimis véget nem érő időtöltés úgy kezdődött, hogy megkértem a srácokat, hogy tanítsanak meg zenélni, amire fel gyorsan meg is vettem Attila régi (kb. 10×20 cm-es, mindenhogyan kontaktos) Vestax kontrollerét. Innentől kezdve amikor nem együtt zenéltünk, én otthon próbálgattam szárnyaim a csodamasinámon. Erről az időszakról még fontos tudni, hogy a Filth Company duó egy helyen lakott, tehát az volt a főhadiszállásunk, nagyjából itt töltöttem az időm 60%-át akkoriban.
Máté: Egy iskolába jártunk, ezért ismertük egymás, de mindenkivel másképp kezdődött a kapcsolat. Először Attilával lettem jóban, egy évfolyamra jártunk, és elkezdtünk nagyon sokat együtt lógni: volt jó pár év, amikor kvázi minden napot együtt töltöttünk. Én elég messze laktam az iskolától, így egy héten több napot is náluk töltöttem. Ezekről az időkről mindig nagyon kedves emlékek jutnak eszembe az egész családjáról. Aztán 10. környékén elment az AKG-ból, akkor egy kicsit megszakadt köztünk a kapcsolat, de szerencsére nem örökre. Ekkortájt lettem igazán jóban Bencével. Előtte is beszéltünk, de tényszerűen innentől kezdtünk el minden délutánt együtt tölteni. A többi már történelem. Többször is buliztunk együtt fesztiválokon, a régi jó inMedio színpadokon, ahol az összes Hive-tag jelen volt, de igazán talán a 2014-es Volt fesztiválon alakult ki a brigád. Ott lettem jóban Balázzsal, vele is beszéltünk már előtte, de a Be my Lake-en vált igazi barátsággá, amikor lementünk megünnepelni a szülinapját a zuhogó esőben. Még azon a nyáron csináltunk egy nyárzáró bulit, ahol a srácok zenéltek. Aztán Balázs meg Attila összeköltöztek, és ez a lakás lett a Hive főhadiszállása; Bencével mindketten nagyon sok időt töltöttünk ott. Ebben az időben még minden héten fixen buliztunk, és ez a lakás volt az állandó bifórhelyszín is.
2. Kitől, honnét ered a The Hive elnevezés, mi a pontos háttértörténete? Mi volt az eredeti koncepció (ha volt)?
A: Csak úgy flesselgettünk, de még a közelében se voltunk a szervezésnek, és Bence bedobta, hogy egyszer úgy csinálna egy bulit, aminek az a neve, hogy The Hive. Aztán később, amikor elhatároztuk, hogy belevágunk nem volt kérdés, hogy milyen nevet válasszunk. Igazából csak utólag gondoltuk tovább, hogy mennyire illik a koncepciónkhoz.
B: Crime Fellas volt a legelején az összefoglaló neve a társaságnak, és a The Hive meg az esemény neve. A Crime Fellas egy régebbi társaságtól lett kölcsönvéve, de hamar el is engedtük, és így maradt csak a The Hive. Az ötlet maga Bencétől ered, és emlékeim szerint mindenki nagyban egyetértett, hogy ez tökéletesen passzol a koncepciónkhoz!
H: Tőlem, egyértelműen. 🙂 De valami egészen más volt az eredeti The Hive-elképzelésem, talán valami közösségi dubgyűjtögető fórum. De nem volt semmi konkrét terv, meg nem is emlékszem igazából… Csak egyszer felvetettem a nevet magát, aztán amikor az első clubnight-ot csináltuk, újra előkerült valamelyik “fickó” (Filth Co.) által. Ezen kívül szerveztek a többiek, (én ekkor még nem segítettem túlzottan) nyárzáró/nyárindító bulikat közel a Sonic-hoz egy próbateremben, még teljesen név nélkül, zártkörűen. Amikor az első bulinkat csináltuk a Lärmben, akkor jött elő újra a “The Hive” név és mindenkinek tetszett, szóval maradtunk ennél.
M: Ezt nem fogom tudni pontosan megmondani neked, abban biztos vagyok, hogy nem tőlem. Azt tudom, hogy amikor megszületett az ötlet, hogy bulikat fogunk szervezni, Attila rögtön rávágta, hogy akkor ez lesz a Hive. De már előtte szóba került, hogy ez a szó milyen jól leírja a szcénát, mert Deep, Dark és a zene hozzáteszi a Techy-t. A koncepció az elején az volt, hogy a srácok megmutassák, mit is tudnak, és megismertessünk az emberekkel olyan előadókat és zenéket, amit nem feltétlenül ismernek.
3. Honnét jött a buliszervezés ötlete? Mi volt vele a célotok?
A: Eléggé sokat jártunk bulizni itthon és külföldön is, és egy idő után már nem nagyon tudtak újat mutatni az budapesti bulik. Az összes akkori kedvencünket alsó hangon 3-4 alkalommal láttuk már. Közben az ikonjaink egy része is elkezdett olyan irányba menni, ami nekünk már nagyon nem feküdt. Ezzel párhuzamosan elkezdtek egyre jobban bejönni a letisztultabb és elvontabb zenék. Új előadókat fedeztünk fel, és nagyobb figyelmet fordítottunk a feltörekvő nevekre. Ráéreztünk a kisebb, intimebb klubestek ízére. Nagyon bejött a közelség és a családias hangulat. Az, hogy lehet csak pár száz ember van jelen jó esetben, de ők mind tudják, hogy hova jöttek, és miért. Valami ilyesmit akartunk itthon újra megteremteni. Kellett a vérfrissítés.
B: Nagyon szerettünk volna gyakrabban zenélni, és gondoltuk, a legegyszerűbb az, ha mi magunknak teremtjük meg ezt a lehetőséget. Az egész egy kis elhagyatott garázsban kezdődött kint Óbudán, a Raktár utcában, és onnét ered a legelső gondolat, hogy ezt lehet, kicsit nagyobban is meg kéne próbálni.
A cél eleinte a zenélés és a haverokkal való együtt bulizás volt, aztán miután útnak indult a The Hive, onnantól a fő célunk a minőségi, feltörekvő “Deep, Dark & Techy” dnb terjesztése lett.
H: Szerettünk zenélni, és akartunk zenélni. Egyikőnknek sem volt túlzottan sok meghívása (nekem semennyi, az első Hive-on zenéltem életemben először színpadon) , ezért megcsináltuk a saját bulinkat, ahol felléphettünk. Én pont azelőtt nem sokkal fejeztem be vagy kezdtem el (a jó ég tudja…) egy elektronikus zenei menedzsment képzést, tekintve, hogy az egyetem, ahova jártam, egyáltalán nem érdekelt, és gondoltam ebben szívesen dolgoznék. Friss tudással és ismeretséggel nekivágtunk. Elintéztem, hogy kapjunk egy termet a Corvintetőn, és már dübörgött is a The Hive.
M: Az első bulit csak a magunk szórakoztatására rendeztük. Nem volt mögötte ötlet, csak akartunk csinálni egy nyárzárót. Aztán megtetszett mindannyiunknak, és úgy gondoltuk, hogy ezzel másokat is tudnánk szórakoztatni, ezért belevágtunk a Hive-ba. Kezdetben a cél az volt, hogy megismerjünk és megismertessünk kisebb előadókat a közönséggel, aki nem nagyon fordulnak meg Magyarországon, mint Corteks vagy Ewol. Aztán ahogy bővült a közönség, elkezdtünk nagyobb neveket is hívni, akiket szerintünk érdemes meghallgatni, ilyen volt többek között Hybris, Fre4knc vagy Xtrah. A cél annyi volt, hogy mi is és a közönségünk is egy jót bulizzon, jó zenére, egy barátságos közegben.
4. Kinek mi a pontos feladata a csapatban? Ezek a szerepek hogyan osztódtak le?
Volt-e csere és/vagy újragondolás az évek során? Ha igen, miért?
A: Eleinte mindenki csinált mindent. Buliról bulira változtak a szerepek. Aztán egy idő után rájöttünk, hogy kinek mi fekszik legjobban. Máté a számok mágusa, Balázs a külföldi kapcsolattartónk, Bence felelős a helyszínekért és a hozzá kapcsolódó dolgokért, én pedig a kommunikációért és marketingért.
Az arculatunkat együtt álmodtuk meg, és az előadókról is közösen döntünk. Azt mondjuk meg kell jegyeznem, hogy Balázzsal mi ketten vagyunk a legnagyobb sznobok ilyen téren. 😀
B: Én személy szerint a bookingokért vagyok leginkább felelős, tartom az ügynökségekkel és az előadókkal a kapcsolatot és néha-néha (nem elégszer) segítek Attilának néhány angol nyelvű online tartalomban. Ez főleg a nyelvi tudásom miatt alakult így, és a távolból ezt a feladatot tudom a legjobban kivitelezni. Attila fő feladatköre a promóció és kommunikáció, Bence a helyszínekért és dátumokért felelős, Máté pedig a pénzügyi részét intézi a dolognak. Ez nagyjából a kezdetek óta így van, itt-ott besegítünk egymásnak, amikor kell, de a fő feladatkörök nem változtak túl sokat az elmúlt években.
H: Attila: közösségi média, Balázs: booking, Máté: pénzügyek, Bence: helyszín.
Nagy vonalakban… de mindenről közösen döntünk igazából. A legelején én intéztem a helyszínt, és sok türelmem van az emberekhez, ezért rám is ragadt azóta ez a feladatkör. Balázsnak jól megy a formális ímélfogalmazás, és azóta már nagy külföldi ismeretségi köre is van. Az elején kicsit ő volt az “apukánk” is, de azóta jobban felnőttünk a feladathoz. Kis sztori: egyszer intéztem én a bookingot, még az elején, amiből az lett, hogy (közösen) elbasztunk valamit amatőr létünkre, és az ügynöktől egy körmélben nyakamba kaptam egy “…what a joker…” megjegyzést. Elég ciki volt, pláne, hogy az egész ügynökség és a fellépő is rajta volt. Innentől kezdve nem volt olyan jó hangulatú a folyamat. Itt döntöttem úgy, hogy bár megy az angol, inkább nem folytatom a fantasztikusan megkezdett nemzetközi kapcsolataimat. Máté közgazdász, jó a számokkal, figyelmes, innentől kezdve elég egyértelmű a feladatköre. Attila pedig abszolút maximalista, ezért ő felel a kommunikációért, hiszen a közönség így kapja első kézből az információt. Ezen belül újragondolás MÉG nem volt, de jelenleg próbáljuk formálni egy kicsit a struktúrát, hogy hatékonyabbá tegyük a munkafolyamatokat. Erről esetleg a következő interjúban 3 év múlva, HA végre meg is csináljuk a szervezeti átalakulást. 🙂
M: Attila foglalkozik a közösségi médiával, Balázs a bookinggal, Bence a helyszínegyeztetéssel, én pedig a pénzügyekkel. A szerint osztottuk fel, hogy kinek mihez van affinitása, mit csinál szívesen. Nagyjából mindenki ezeket a feladatköröket végezte mindig is, nyilván volt hogy besegítettünk egymásnak egyes feladatoknál.
5. Egy üzleti kapcsolat alaposan próbára tudja tenni a legtökéletesebb(nek hitt) barátságokat is. Mielőtt belevágtatok, fölkészültetek erre?
A: Igen… Ezzel tisztában voltunk már a legelején és tartottunk is kicsit tőle, de szerencsére vagyunk már annyira felnőttek és jó barátok, hogy ezt tudjuk kezelni. Nem mondom, hogy soha nem voltak konfliktusok, vagy egyszer sem mondtunk olyat a másiknak, amit utólag megbántunk volna, de szerencsére egyikünk se kifejezetten haragtartó.
B: Nem volt nagyon tervben eleinte, hogy ez egy folyamatos “sorozat” akarna lenni, tehát útközben kellett kitalálnunk az egészet. Viszont annak ellenére, hogy néha vannak nézeteltérések, a végén mindig sikerül egyetérteni. Néha kétségtelenül le kell ülni és komolyra fordítani a szót, ugyanis hajlamosak vagyunk elkanászodni, de hála istennek Attila ❤️ összerántja a csapatot, amikor nagyon szükség van rá.
H: Beszéltünk az elején erről. De igazából semmi komoly nem volt. Voltak összeütközések, de mindent megbeszélünk. Szerintem minden megoldható, ameddig az ember fair tud lenni, oda tud állni a másik elé, és a szemébe mondani a problémát, vagy ellenkező esetben be tudja ismerni, hogy hibázott és bocsánatot tud kérni. A nem megbeszélt dolgok tudnak a legmérgezőbbek lenni, de mi mindent megbeszélünk, szóval emiatt én nem is aggódom. A másik oldala pedig a pénz, ami talán ilyenkor nehézség tud lenni. Nem mondok olyat, hogy “nem a pénzért csináljuk” … Nyilvánvalóan azért, mivel kell a pénz, hogy a következő bulit meg tudjuk csinálni. De soha senki nem vett még ki pénzt a Hive kasszájából, tehát az egyéni nyerészkedés sem jelenthet problémát a személyes kapcsolatokban. Mindenkinek megvan a saját munkája, amiből keres. A Hive a szerelemgyerekünk, amibe szívesen fektetünk időt, energiát, de legfőképpen pénzt…sok-sok pénzt… 😀
M: Nem kifejezetten készültünk fel erre. Nyilván adódnak helyzetek, ahol vitázunk, de ezeket meg tudjuk beszélni.
6. Melyik volt az első bulitok, és most mi jut eszetekbe rögtön róla?
A: A legeslegelső, amit ebben a felállásban csináltunk, 2014-ben egy garázsbuli volt Óbudán. Itt még nem használtuk a mostani nevet. Ez inkább egy nyárzáró, “házibuli” jellegű dolog volt.
Aztán először 2016 tavaszán vettük elő a nevet. Csináltunk egy csütörtöki partyt a Lärmben. Itt még nagyon kiforratlan volt a koncepció, és kísérleti jellege volt az egésznek. Ki akartuk próbálni, hogy egyáltalán van-e bármi közünk ehhez az egészhez. Ahhoz képest tök jól sikerült. Meglepően sok ismerős és ismeretlen eljött, és baromi jó hangulat volt. Ezután döntöttük el, hogy ezt akarjuk csinálni. (Egy kis töri: az első promómix! — Évi)
Az ezt követő nyarat azzal töltöttük, hogy kidolgozzuk a terveinket és az arculatunkat. Elkezdtük felvenni a kapcsolatot kisebb külföldi nevekkel, és szeptemberben megcsináltuk az első, igazi The Hive bulit. Innentől számítjuk a létezésünket. Számomra ez egy nagyon kedves emlék. Pont úgy sikerült, ahogy akartuk. Sötét volt, családias, új: minden, amire vágytunk. 🙂
B: A Crime Fellas presents: The Hive volt az első közös eseményünk a Lärmben, akkor még egy teljesen hazai lineuppal. Nagyon sok ismerős és barát lejött támogatni az első eseményt, ezért hatalmas élmény volt a meglepően nagy látogatószám mellett. Emlékszem, ez volt Benya legeslegelső fellépése, és mennyire izgult nyitásnál. Örömmel tölt el, hogy azóta milyen hihetetlen tempóval tornászta fel magát oda, ahol most van, a graveyard shiftek koronazátlan szarvas démona!
H: Az első hivatalos The Hive est a Lärmben volt. Ekkor még leginkább ismerőseink jöttek el bulizni, de egészen szép számmal. Ami a legjobban megmaradt, hogy ekkor álltam életemben először színpadon DJ-ként, elmondhatatlanul izgultam. Nem csak a kezem, de az egész testem remegett, a legrosszabb a térdem volt, ami nem annyira akarta megtartani a testemet. Egyébként maga az esemény nagyon jó hangulatú volt, pozitívan gondolok vissza rá.
M: Én 3 első bulit számolok. A legeslegelső egy magunk számára rendezett kis összejövetel volt, egy nagyobb próbateremben, ekkor még nem létezett a Hive, úgyhogy ez inkább afféle főpróba volt. A következő a Lärmben volt, ahova meghívtuk Konort és Androidot. Ez volt az első, ahol megjelentünk Hive-ként, de még más arculattal és csak magyar előadókkal. A harmadik, és külföldi előadóval az első az a 2016. szeptember 2-ai Corteks buli volt. Innen számoljuk a Hive szülinapokat, ekkor lett meg az új arculat, és ezt nevezzük az első hivatalos bulinknak.
7. Melyik a kedvenc bulitok, és miért?
A: Nagyon nehéz lenne egyet kiemelni. Mindegyiknek megvolt a maga szépsége és egyikről se gondolom azt, hogy felejthető volt. Legalábbis számunkra biztos, hogy nem. 😀
A második bulink iszonyatosan nagyot ment. Phentixet és Wingzt hívtuk Ausztriából. Aztán az utolsó pillanatban kiderült, hogy Ewol Ausztráliából pont itt lesz a buli napján, és megkérdeztük, hogy nincs-e kedve zenélni. Nagyon sok ember eljött, és hihetetlenül jó hangulat volt. A MÁSODIK bulinkon sikerült megtölteni a Corvin bártermét (RIP). Minden várakozásunkat felülmúlta.
Azt is ki kell emelnem, amikor először járt nálunk Hybris. Meg kell jegyeznem, hogy ő mai napig az egyik kedvenc előadóm. Tényleg csodálom a munkáját. Én mentem ki érte a reptérre. Miközben vártam rá az ő számait hallgattam, majd amikor megláttam remegve nyújtottam neki a kezemet. Mint egy igazi fanboy. Aztán elmentünk kajálni, és a többiek később csatlakoztak. Amikor megérkeztek, durván kinevettek, hogy ott cigizünk ketten a Kazinczy utcában, én meg úgy remegek, mint a nyárfalevél. 😀 Pedig abszolút semmi okom nem volt rá. Hihetetlenül jó fej és közvetlen figura. Iszonyatosan jól elbeszélgettünk, és egy másodperc kínos csend nem volt.
Az első szülinapunk is felejthetetlen volt. Fre4knc és NickBee járt nálunk. Nekünk ők szintén ott vannak az isten szinten. NickBee-re én “vigyáztam”. Mindenféleképpen el akart menni ruhákat vásárolni. Nagyon vicces volt az egyik kedvenc előadómnak divattanácsokat adni. Aztán találkoztam Bertrannal (Fre4knc) is. Nagyon kemény a pali. Ha létezik sötét humor… Aztán mind a ketten eléggé odarakták. Kábé lekapartuk az arcunkat, és nem hittük el, hogy ezek az emberek mire képesek.
Azért a QZB-s bulit is meg kell említenem. Ben egy nappal korábban érkezett, és elég jól elvoltunk. Sikerült masszívan berúgnunk. Másnap egy kis strandolással csillapítottuk a fejfájást, este pedig lebontotta a Dürer kertet. Mondjuk az is vicces volt, amikor Balázzsal elvittük Survey-éket vacsizni, és úgy bepálinkáztunk, hogy azóta se értem, hogy tudtunk zenélni. Nagyon sokáig tudnám még sorolni.
B: Huhhh… sok van, de talán az első szülinapunk a Corvintetőn, Fre4knc, NickBee és Ewol társaságában lesz a nyerő. NickBee már a nevéből adódóan is alapnak számított, míg Fre4knc nekem talán az egyik kedvenc előadóm, szóval alapvetően is hatalmas bulinak indult. Ráadásul nem sokkal a rendezvény előtt kiderült, hogy az ausztrál Ewol pont Pesten tartózkodik, szóval így lett egy harmadik headlinerünk is. Az egész este tökéletesként maradt meg az emlékeimben: a klub, a zene, az emberek és azok a felejthetetlen visongások!
H: Bármelyik saját rendezvényünk egyenrangú nagyjából. Talán ami kiemelkedő volt, az a szülinapomon megrendezett Billain, Disprove az Akváriumban. Az eddigi összes fellépőnk közül Billain áll legközelebb a szívemhez, hihetetlen különleges szettet rakott. Ezenkívül pont utánuk játszottam az ünnep alkalmából, és szerintem én is jó szettet is raktam. A helyszín is nagyon profi volt (bár nekem kicsit túl steril, de valóban vérprofi). A Corvin bár összes bulija rettentő jó volt, nagyon szerettem azt a klubot, és pláne azt a termet. Igazi mocskos klubhangulata volt, amilyen már nincs nagyon sajnos Budapesten, pedig szerintem az a lelke az egésznek, de reménykedem, hogy lesznek új kezdeményezések a jövőben. Valójában teljesen átalakult a bulizás fogalma számomra. Műfajon belül szinte már nem is járok bulizni a sajátjainkon kívül, csak kiemelkedő eseményekre (ide abszolút a zenéért), vagy ismerősök rendezvényeire (ide inkább társaság zenével kiegészítve). Nagyon ritka az, ahol számomra a bulizás egyenlő az egész estés diszkózással (hah), inkább szociális eseményeknek mondanám, zenével kiegészülve. Nagyon szeretem az egész estés diszkót is, félreértés ne essék, de annak már különlegesnek kell lennie.
M: Nekem személyes kedvencem Fre4knc, így a Fre4knc, NickBee bulin is éreztem magam a legjobban, de ezt nehéz megmondani, mert általában élvezni szoktam mindegyiket. Tény, hogy ez a buli valóban jól sikerült, és rettentő sok jó visszajelzést kaptunk.
8. Melyik bulit nem éltétek meg annyira sikeresnek, és miért?
A: Kifejezetten sikertelennek egyik bulit sem élem meg. Ha nem is voltak túl sokan, a hangulat mindig ott volt. Ha muszáj egyet mondanom, akkor talán a Monty-s buli lenne az. Nagyon korán felfedeztük a srácot, és láttuk benne az iszonyat potenciált. Bencénél dumálgattunk vele a buli előtt. Akkor mondta, hogy elkezdtek beszélgetni Alix Perezzel, és megmutatta ‘The Savage Chase’ című számát, ami később felkerült az 1985 Music-os, ‘Hold Me Back’ EP-jére. Ezen a bulin voltak a talán a legkevesebben az akkori számokhoz viszonyítva.
B: Számomra Billain & Disprove volt a legnagyobb meglepetés az Akvárium kistermében. Kétségtelenül a neurofunk legelőremutatóbb előadói közé sorolnám őket, de ez sajnos nem volt érzékelhető a tánctéren. Hatalmas szetteket raktak a srácok, és a hazai felhozatal is nagyon odarakta magát. Remélem, ha legközelebb vendégül látjuk őket, akkor több embert fog érdekelni.
H: Sok szempontból lehet nem sikeres egy buli. Pénzügyi okok, vagy én balekoltam a pultban, más balekolt bármilyen területen, vagy valami különleges kellemetlen esemény történt. Minden verziót átéltünk már, de alapjában véve a lényeg a rendezvény hangulata. Büszke vagyok arra, hogy ezt szerintem tudtuk tartani mi négyen is, a rezidens és külföldi DJ-k is, és a közönség is minden téren. Ami mindennél jobban ki tud akasztani, ha a saját szett közbeni teljesítményemet nem ítélem megfelelőnek. Ez több napra is ki tud csinálni akár. De legalább csak a rendezvény utolsó órájától kezdődik, és nem az elejétől; és azt, hogy itthon rágódom, legjobb esetben csak nekem és szegény barátnőmnek kell végighallgatnia.
M: Hát… talán a Billain, Disprove. Ez több részből tevődik össze. Eleve úgy gondoltuk, hogy kicsit kilépünk a komfortzónánkból és neuróorientáltabb előadókat hívunk, és ezzel még nem is lett volna a baj. Ám kicsit nagy volt nekünk az Akvárium, és sajnos aznap volt egy másik buli is a városban, úgyhogy látogatószámban ez sajnos nem alakult jól, annak ellenére, hogy a srácok abszolút odatették magukat.
9. Van-e bármi, amit ma máshogyan csinálnátok, mint 3 éve?
A: Ez egy nehéz kérdés. Sok rossz döntést hoztunk. Rengeteget. Ettől függetlenül életre szóló élményekkel gazdagodtunk, de jó párszor túlságosan is érzelmi alapon hoztunk döntéseket, és ezért olyan dolgokba mentünk bele, amik miatt túlvállatuk magunkat.
B: Kevesebb rizikót vállalnánk talán, és kicsit jobban megfontolva csapnánk bele egyes döntésekbe. Sokszor kerültünk olyan helyzetbe, hogy már nem volt lehetőség nagyon visszafordulni, és tetemes extra költséggel kellett szembenézni, ami a végén megnehezítette a bulik lebonyolítását.
H: Nincs. A puding próbája az evés, nemde? 🙂
M: Mindig van min javítani. A határidőket próbáljuk jobban tartani, de ez mindig nehéz. Közben próbáljuk egy másik formáját is behozni a bulizásnak, ha figyelmesek vagyok, akkor talán értesültetek már róla — erről legyen elég ennyi.
10. Mi az, amit akkor még nem tudtatok, de bárcsak elmondta volna valaki?
A: Igazából mind a négyen borzasztóan önfejűek vagyunk szerintem, ezért nem gondolom, hogy bárkinek is megfogadtuk volna a tanácsait. Leginkább a saját hibáinkból tanulunk.
B: Nagyon sok váratlan költség és rajtunk kívül álló nehézség merülhet fel, és ajánlott ezekkel megpróbálni előre számolni. Személy szerint nekem a legnagyobb tanulság az volt, hogy az elején nem feltétlenül fogja a közönségünket kifejezetten érdekelni egy olyan előadó, akiről még alig hallottak párszázan világszerte, de már van néhány hatalmas nem megjelent zenéje, és mi már hallanánk őket élőben. Próbáljuk megtalálni az egyensúlyt a feltörekvő underground és a magyar dnb-szcéna igényei között.
H: Húha… Sok mindent nem tudtunk, de sok bajunk nem lett belőle szerencsére. Most is van csomó minden, amit nem tudunk, de majd útközben beletanulunk. Rengeteg dolgot akartunk/akarunk megvalósítani, amikhez egyáltalán nem, vagy csak részben értünk. De ez egy olyan szakma, amit csinálni kell ahhoz, hogy belerázódjon az ember.
M: Nehéz kérdés… talán azt, hogy ne vállaljuk túl magunkat.
11. Volt-e olyan, a szervezésből fakadó konfliktus közöttetek az évek során, amely próbára tette a barátságotokat? Hogyan rendeztétek?
A: Voltak vitáink például azzal kapcsolatban, hogy kit lenne érdemes hívni és kit nem, de nagyon sose fajultak el a dolgok.
B: Néha linkeskedünk és megcsúszunk egyes tennivalókkal, és zavarossá válik a kommunikáció, de barátságunkat próbára tévő problémák nem voltak! Amikor szükség van rá, általában egy konferenciabeszélgetésben megbeszéljük a tennivalókat.
H: Volt, persze, de őszinteséggel és kommunikációval mindent át lehet hidalni.
M: Nyilván voltak vitáink és nézeteltéréseink, de olyan szintűre nem tudok visszaemlékezni, ami miatta a barátságunk romlott volna. Alapvetően mindig is barátok leszünk és nem üzlettársak, és a Hive is a barátságunk része.
12. Hogyan hoztok döntéseket? Volt-e olyan döntés, amit személy szerint nem tartottatok jónak, ám végül bebizonyosodott, hogy megérte?
A: Úgy gondolom, hogy alapvetően eléggé demokratikusan hozunk döntéseket. Mondjuk én nagyon kiállok az elveim mellett, és szeretem érvényesíteni az akaratom, ezért inkább jellemző az, hogy én veszem rá a többieket olyan dolgokra, amit nem feltétlenül tartanak jónak, de erről ők többet tudnának mesélni.
B: Általában nagy az egyetértés, ha nem, akkor meg demokratikus módon szavazunk mindenről. Esélyes, hogy mindenkinek voltak már ötletei amik nem annyira sültek el jól, de csapatként kezelünk minden sikert és veszteséget, és nem szeretünk ujjal mutogatni.
H: Közösen. Mindent mindig közösen. Mindig van valami, amiben nem feltétlen értünk egyet, valaki mindig kifogásol valamit, de a végén csak jobb (vagy rosszabb) belátásra bírjuk egymást. Aztán vagy összejön, vagy nem. De egyébként minden döntésünk megérte, szimplán amiatt a tényező miatt, hogy megtörtént. Ha nem volt pozitív kimenetele, akkor legalább tanultunk belőle.
M: Első körben nyilván vitatkozunk, mindenki elmondja az érveit, végigbeszéljük őket, és ha nem sikerült megoldásra jutnunk, akkor szavazunk róla, és azt mindenki elfogadja. Bár elvileg kijöhet szavazategyenlőség, de nem nagyon szokott előfordulni. Többnyire meggyőzzük egymást.
13. Mi az a készség, képesség, amit kimondottan a buliszervezés tanított meg nektek?
A: Kitartónak lenni, és áldozatokat hozni.
B: Ha nem is buliszervezés tanította, de biztosan sokat fejlesztette a kommunikációs készségem. Meg kellett tanulni alkudozni és érdekes szituációkat megoldani, legyen az ügynökkel vagy esetleg másik szervezővel.
H: Fú… Sok minden. Gyakorlatilag a “felnőtté válásunk” éveiben kezdődött a Hive, még suli alatt, rendes munka előtt, ezért elég kritikus pillanatokban kellett a topon lenni. Viszont mondjuk ezzel egy időben szerencsés is volt az időzítés, mert szerintem sosem volt annyi szabadidőm, mint az egyetem alatt. De konkrétan amit tanultunk, a vállalkozás működésétől kezdve, a rendezvényszervezés mivoltán át a folyamatos munka és odafigyelésig, minden igazából. Merészek voltunk, hogy ilyen fiatalon kezdtünk bele a saját vállalkozásukba, de szerintem ennél többet semmilyen iskola nem tanított még nekem.
M: Talán azt, hogy bármikor, bármilyen állapotban képes vagyok elszámolni.
14. A munka melyik fázisát élvezitek a legjobban, és miért?
A: Én egyértelműen magát a bulit! Azt is leginkább attól a pillanattól, hogy a headliner elfoglalja a helyét a pultban. Innentől már nem izgulok semmin, csak átadom magam a vájbnak és élvezem, amit összehoztunk.
B: Általában maga a buli szokott a legjobb része lenni a dolognak. Néha az este folyamán is érnek meglepetések, például hiányzik egy kábel vagy eltűnik egy előadó, de ezek eltörpülnek a nagyobb problémákhoz képest, amik a szervezkedős fázisban merül fel, mint például egy konkurens rendezvény megjelenése.
H: Egyértelműen magát a bulit. Kurva jó érzés, amikor dolgoztunk, szerveztünk, elköltöttük az összes pénzünk, és végre ott állunk a buliban és csak azt látjuk, hogy egyszerűen működik. Vannak emberek, jól érzik magukat, és igazából ilyenkor olyan, mintha magától működne a “raj”, és a belefektetett energia eltörpül az esemény grandiózussága mellett (még ha éppen rettentően sok munka is van az adott eseményben).
M: Amikor minden összeállt. Elmegyünk vacsorázni az előadóval és végre elkezdődik a buli.
15. Mik a jó szervező legfőbb tulajdonságai?
A: Kreativitás, jó szociális készségek, kitartás, lélek, acélidegek.
B: Találékonyság és nyugalom.Sokszor kell improvizálni és sokszor hoz az ember ilyenkor elhamarkodott döntéseket, amiket később megbánhat! Fontos, hogy pontos tervvel kezdjen bele az ember a dolgokba, mert amikor egyszerre több dolgot próbálunk elintézni, megesik, hogy valami késik vagy legrosszabb esetben elfelejtődik.
H: Jó állóképesség, testileg és lelkileg.
M: Motiváltság, zenei érdeklődés, jó kommunikációs képességek. Összeszedett, képes előre tervezni és tartani a határidőket.
16. Ki a kedvenc vendégetek, és miért? (Ez persze nem jelenti azt, hogy a többiek ne lennének ugyanúgy nagyon kedvesek számotokra.)
A: Nehéz kérdés. 🙂 Negatív tapasztalatunk nem volt senkivel. Mindenki hihetetlen jó fej volt, akivel eddig találkoztunk. Én talán Hybris-szal és Bennel a QZB-ből találtam meg leginkább a közös hangot. Mondjuk ebben valószínűleg az is közrejátszik, hogy velük töltöttem együtt a leghosszabb időt, de Monty, Survey-ék, Cruk is nagyon közel állnak a szívemhez. Azt például sosem fogom elfelejteni, amikor Nick (Cruk) az első alkalommal, amikor itt járt, a buli után átjött velünk Bencéhez, és végül Mátéval aludt egy kihúzható kanapén.
B: Ez nagyon nehéz.. Mindenkit, kivétel nélkül mindenkit imádtam az elmúlt 3 évben, de talán az első vendégünk Aleks (Corteks) az, akivel a mai napig jó barátok vagyunk és rendszeresen találkozunk.Ben a QZB-ből volt az, akivel még volt alkalmunk kicsit több időt együtt tölteni és jobban megismerni.
H: Ahogy említettem, zeneileg Billain. Egyébként mázlink volt, mert mindenki, aki eddig nálunk vendégeskedett, rettentően jó fej volt. Lehet hallani a beképzelt sztár DJ-kről, de amit mi eddig tapasztaltunk, az pontosan az ellentéte. Közvetlenek, kedvesek, pont ugyanolyan emberek, mint bárki.
M: Ezt nehéz megmondani, sokat nagyon kedveltem. Hybris a legkevesebb figura volt, akivel találkoztam: nagyon sokat beszél, és rögtön tök közvetlen. Black Barrel egy jelenség, minden megnyilvánulásán szakadtunk, és természetesen bemutatta a híres szaltóját is. De Fre4knc-t is nagyon kedveltem: visszafogott, de nagyon jó a humora. Pont olyan kimért és precíz, mint a zenéje.
17. Ha egyetlen szóval kellene jellemezni a többieket, mi lenne az?
A: Balázs: apuka, Bence: víziló, Máté: sós (salty).
B: Atesz: szív, Bence: szarv, Máté: agy.
H: Attila: mama, Balázs: papa, Máté (+ én): gyerekek.
M: Attila: örök optimista, Balázs: apu, Bence: ördögfióka.
18. Mi az, ami 3 éve még elérhetetlen álomnak tűnt, és ma már valóság?
A: Az egész történetünk.
B: Az, hogy folyamatos rendszerességgel látjuk vendégül a kedvenceinket, és a legjobb feltörekvő neveket tudjuk bemutatni a magyar közönségnek.
H: Igazából maga a tény, hogy mennyit fejlődtünk, hol tart a Hive, (ahhoz képest, hogy honnan indult) az a legnagyobb sikerélmény az egész történetben. Az első bulijainkhoz képest, ahol csak ismerőseink voltak szinte, most már az emberek nagy részét egyáltalán nem ismerem vagy csak arcról, Hive-okról. Eleinte a cél az volt, hogy a legkisebb feltörekvő producereket hívjuk el barátilag. Ehhez képest azóta meg már jó pár, nagyobb hírnévnek örvendő kedvencünk megfordult nálunk. Habár még mindig célunk elhívni az olyan kis producereket, akik szerintünk igazán előremutatóak (ennek megjóslásában elég jók vagyunk, mint kiderült), de már merünk nagyobbakat is lépni. Kiderült az is, hogy van igény arra, amit csinálunk, ami önmagában is rettentő nagy öröm. Bár az sem jött rosszul, hogy nagyjából a mi megalakulásunkkal együtt lendült fel a deep-vonal, jöttek fiatal tehetségek (magyarok is!!!, akikre igazán büszkék vagyunk), és ezt a kezdetektől jól tudjuk itthon képviselni.
M: Nem nagyon tudok ilyet mondani. Amikor belevágtunk, lehetett sejteni, hogy ez fog így menni, ahogy most. Örülök, hogy vannak olyanok, akiket érdekel, amit csinálunk, és sok visszajáró vendégünk van. De álmodni csak nagyban érdemes, úgyhogy arra térjünk vissza majd pár év múlva.
19. Mit üzennétek a 3 évvel ezelőtti önmagatoknak?
A: Nem lesz egyszerű, de nyomjátok!
B: Amit a mostani önmagunknak is: sok szerencsét!! Sajnos ez a szakma a mai világban egy kicsit a szerencsejátékra hajaz, képtelenség előrelátó módon megjósolni a próbálkozásaink kimenetelét.
H: Csinálj mindent úgy, ahogy jónak látod, és majd lesz belőle valami.
M: Semmit.
20. Kinek és milyen visszajelzése esett nektek a legjobban, és miért?
A: Hybris-nak volt egy mondata második alkalommal, amikor itt járt: You are good promoters. Sajnos pont adódott egy megoldandó probléma abban a másodpercben, amikor ezt kimondta, ezért mélyebben nem fejtette ki a dolgot, de már ez is nagyon jólesett.
B: A drop utáni visítások és a reggeli utolsó szám utáni jelenetek egyszerűen felbecsülhetetlenek! Például amikor Bredren a Lärmben Alix Pereztől a BXL-lel nyitott, és majdnem beszakadt a ház teteje… Ezért csináljuk ezt az egészet.
H: Amikor a közönség kollektívan úgy visít, mintha lidércek égetnék őket.
M: Szó szerint nem tudok idézni, de nagyon sokan jöttek oda buliban vagy írtak facebookon, hogy elmondják, hogy mennyire szeretik, amit csinálunk, milyen minőségi zenét garantál a Hive, és csak így tovább. Ezek mellett mindig jó látni Hive-os matricákat az utcán, az emberek bringáján, táskáján vagy mobilján.
21. Hogyan látjátok a csapatot mondjuk 5 év múlva?
A: Jó kérdés! Annyira képlékeny minden, hogy elképzelésem sincs. Remélhetőleg még akkor is ugyanezt fogjuk csinálni, de jó lenne már a saját klubunkban.
B: Folyamatosan szeretnénk izgalmas és érdekes neveket elhozni és bemutatni az itthoni közönségnek amellett, hogy tovább toljuk a hihetetlen tehetséges hazai szcénát is. Lenyűgöző producerekkel es DJ-kel vagyunk körbevéve, és óriási lenne őket akár külföldön bemutatni a Hive színeiben.
H: Valószínűleg eléggé hasonlóan. Most is részben külön országokban élünk, van hogy sokáig nem is nagyon beszélünk egymással a Hive-os dolgokon kívül. De elég közeli viszonyban vagyunk. Együtt nyaralunk, tervezgetünk, segítünk egymásnak. Szóval nem hiszem, hogy sok minden változna. A Hive remélem, tovább fejlődik, embereket mozgat meg, és egyre magasabb szintet tud megütni mind itthon, mind akár külföldön. Vannak terveink, megvalósítandó céljaink/álmaink, ezek fényében igyekszünk cselekedni, aztán majd lesz belőle valami… 🙂
M: Biztos barátok leszünk ugyanígy, a Hive is működni fog. Talán addigra már mindenkit elhívunk, akit szerettünk volna, és össze tudunk hozni egy fesztivált is.
22. Mi az az apróság, ami nem köztudott rólatok?
A: Egyszer kibasztak otthonról. (És amúgy balkezes is vagyok.)
B: Én vagyok a külföldi tag, aki Hollandiából igyekszik kivenni a részét. Néha sajnos fájó szívvel figyelem távolról egyes megmozdulásainkat amikre nem sikerül hazarepülnöm.
H: A jobb kezemen a középső ujjam vagy egy centivel rövidebb a balnál. Hetedikben szilánkosra törtem a bütyköm, és hát… azóta sem sikerült normális formát felvennie.
M: Szeretek lovagolni, leginkább terepen. Erre azért hetente szoktam időt szakítani.
23. Álmodjunk nagyot! Milyen lenne a legdurvább Hive buli?
A: Csípem az ipari környezetet. Egy gyár vagy egy raktár területén megnéznék egy bulit. A fellépők pedig: DLR, Ulterior Motive, Icicle, Mefjus, Phace. Azért egyszer egy 1985 Music Label Night se lenne rossz.
B: Talán egy nagyobb kültéri esemény, ahol kedvenceink mellett meghívhatnánk néhány nagyobb, per pillanat elérhetetlennek tűnő előadót, és csinálni egy össznépi hepajt!
H: Saját klubban bármi (!).
M: Ha igazán nagyot akarunk álmodni, akkor az nemcsak egy szimpla buli lenn, hanem inkább egy pár napos fesztivál. Helyszín szempontjából én egy erdő közepét képzelném el egy nagyobb tisztással. Előadókból azokat mindenképp visszahívnám, akik voltak már nálunk, de mellettük nagyon szívesen látnám Alix Perezt, az Ulterior Motive-ot, Skepticalt, Lockjaw-t, DLR-t vagy Eneit.
+ 1. Jelenleg melyek a kedvenc zenéitek?
A: Rido: Beyond, Kung: Feral, Halogenix: Line B, Alix Perez: Realise, Amoss: Speed Shades.
B: Sok van és folyamatosan változik, de ha választanom kéne, akkor ez a valaha készült legjobb zene:
H: Current Value – Pneumatics [Critical] (Külön érdekesség, hogy soha életemben nem raktam még fel közönségnek ezt a zenét. Lehet nem is fogom, ki tudja.)
Noisia – Concussion [Vision] (Bármikor, bárhol… Ebből a VIP-t ajánlom mindenki figyelmébe)
M: Fre4knc, Corteks: Triet Munt, Monty: Tribes, Hybris: KOMPUTr, Alix Perez: Blips, Amoss, Fre4knc, Swift: Warning, Enei: Bag of Raw Meat
+2. Mit üzentek a bulizóknak?
A: Ti vagytok a motiváció! 🙂
B: Érkezzetek korán, maradjatok sokáig, és KÉRLEK, támogassátok a helyi szcénát!
H: S I K Í T S A T O K!
M: Gyertek el és nézzetek meg magatoknak, miről is beszéltünk eddig.
Az est fellépői: ABIS, MVRK, Dub Personal, Cybershot, Phazer, Horns, Filth Company, Crism, Optic4l Vibes, Cronik, Sephx.
Találkozzunk most pénteken este 10-től lesz a Dürer kertben. Az elővételes jegyeket kétezer-ötért itt lehet megvásárolni csütörtökig. A buli napján és a helyszínen egységesen háromezer lesz a belépő. Bee there! 🐝