A rendszerváltás óta eltelt évtizedekben éles viták bontakoztak ki, hogy október legvégén/november legelején mit is ünneplünk tulajdonképpen. A halottak napja kontra Halloween-álláspontok nem látszanak közeledni egymáshoz, pedig nem is olyan távoliak, mint azt első ránézésre gondolnánk. Nézzük a legelejéről!
Mindenszentek és halottak napja
A föntebb említett két alkalom a keresztény ünnepkörbe tartozik. A Mindenszentek napját (latinul: Festum Omnium Sanctorum), vagyis a már üdvözült (szentté vált, pl. Szent István) lelkek napját november 1-jén tartja a katolikus egyház. (Hazánkban 2000 óta munkaszüneti nap is egyben.) Emléknappá Kr. u. 741-ben nyilvánította III. Gergely pápa, egyetemessé azonban csak 844-ben, IV. Gergely engedélyével válhatott. A kelta újév, a Samhain nevű pogány ünnep és hagyomány találkozott itt a katolicizmus újításával.
Emlék az, ami itt suhan el velem messze, az éjben
Emlék ez a hajó, emlék a város emlék vagyok én
Elszáll és múlnak az évmilliók s nem lesz pillanat, egy se
Robogó légigép visszarohanó Lethe-hajók
Ablaka mellől lesve ki fekete ködben
Hogy egymást messe mégegyszer szempillantásra a két út
Elvillanva hogy lássalak s te is, és intsünk az ablakon át
Csak ennyit, szervusz, isten veled, isten veled! élet,
Ifjúság, remegő remény, mámor, félszeg, gyönge mosoly
Halk, tehetetlen kis tiltakozás az Éjszaka ellen
Naiv gyufaláng amit úgyis elfúj a szél
Karinthy Frigyes: Mindszenti litánia (részlet)
A Halottak napja (latinul: Commemoratio omnium Fidelium Defunctorum) november 2-án (ha az vasárnapra esik, akkor november 3.) esedékes. Kr. u. 998 óta hivatalosan is ünnep. Ezen a napon emlékezünk meg elhunyt családtagjainkról, szeretteinkről. A temetőlátogatást, sírgondozást, mécsesgyújtást igyekszik mindenki ekkorra időzíteni. Ma már hittől és vallástól függetlenül bekerült a köztudatba, általános szokássá lett. A gyertya vagy mécses jelképezi az örök világosságot, virágok közül pedig javarészt az ekkor nyíló krizantémot helyezzük el megemlékezésünk jeléül. Egyesek szerint a gyertyafény segíti a bolyongó lelkeket, hogy visszataláljanak a sírjukba, így nyugalma legyen az élőknek (és hogy ne fázzanak, amíg keresik a helyüket). A protestánsok egy kicsit máshogyan ünnepelnek. Régebben csak október 31-én, areformáció emléknapján mentek ki a temetőkbe. Ma már ez is lazult. A reformátusok – mivel nem ismerik el sem a katolikusok szentjeit, sem a halotti kultuszt –, egyik napot sem veszik egyházi ünnepnek. A hagyományos, föntebb is említett szokásokat (pl. gyertyagyújtás) azonban ők is átvették. Az evangélikusok – noha elismerik a szentek létezését – csak a Halottak napját tartják, a Mindenszenteket nem.
Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
– Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!
Ady Endre: Halottak napján (részlet)
Halloween
Október 31. éjszakáján ünneplik, elsősorban az angolszász kultúrkörben. Kelta eredetű ünnep, a boszorkányok, kísértetek és egyéb szellemek éjszakája, a föntebb említett Samhain továbbélése. Eredetét tekintve a szó az óangol (Old Norse) „All-Hallows-Even(ing)”, vagyis „minden szentek estéje”, amelynek a skót „Hallowe’en” alakváltozata terjedt el. Ekkor ünnepelték a kelta újévet, megköszönve a napistennek a termést és a földet. Hitük szerint a halottak lelkei ezen az éjszakán vándoroltak a túlvilágra. Hogy ennek során a földiek segítsenek, minden alkalommal ételt és állatot áldoztak. Az ünnep jelképe a mindannyiunk által jól ismert töklámpás lett, vagyis „Jack O’Lantern” avagy „carved pumpkin” (kivájt tök). Az ír legenda szerint Jack élő ember volt, egy részeges kovács, aki az ördöggel packázott. Végül annyira kihúzta a gyufát a patásnál, hogy sem a mennybe, sem a pokolba nem kerülhetett: bolyongásra volt ítélve. Annyit azért elért, hogy egy kis parazsat kapott, amivel a nyugodalmát kereshette. A növény, amibe a fényt adó parázs került, eredetileg karórépa volt, ám idővel ezt az Amerikában őshonos, könnyen megmunkálható sütőtök váltotta föl. Ezen a napon a gyerekek örülnek igazán, minden róluk szól. Beöltöznek, társasjátékokat játszanak, bűvésztrükkökkel szórakoztatják egymást. Kismilliószor hangzik el a „Trick or treat!” (Csíny vagy csoki!) fölkiáltás a szájukból, amikor a szomszédokat látogatják meg. Természetesen mindenki az utóbbit választja, így a srácok garantáltan szénhidrát-sokkot kapnak. Itthon a 2000-es évek táján terjedt el, elsősorban a filmeknek köszönhetően. Sokan viszolyognak tőle, mondván, hogy puszta üzleti fogás. Amennyiben az ünnephez kapcsolódó versikékeket keresel, kattints ide! Te mit és hogyan ünnepelsz a mostani hétvégén? Oszd meg velünk kommentben!
Ha tetszett, amit olvastál, kövess itt!
Ezt az írást eredetileg a Sulinet oldalán jelentettem meg.