Fényevő futások fiesztája

Kategóriák Futás

Egy igazán gyönyörű, szívmelengető 13-ában csapunk bele, ez egyben azt is jelenti, hogy bő 9 hónapja újra rendszeresen futok. Vannak, akik ennyi idő után deddel a karjukon láthatóak, esetemben ez a szülés kissé másmilyen lett.

Kisvártatva szögezzük le: a futáshoz fűződő viszonyom egy igazi se veled, se nélküled kapcsolat.

2012 szeptemberében kóstoltam bele, klasszik macinacis futóként. Az égvilágon semmi mást nem akartam tőle, minthogy a megadott időegységben maradéktalanul kapcsolja ki az agyamat. Az sem volt épp könnyű időszak (bár kétségtelenül nem a jelenlegi, világméretű szopóról beszéltünk), és ezt azzal gondoltam menedzselni, hogy olyan elfoglaltságot keresek magamnak, amit szívből gyűlölök.

Igen, igen, ez volt nekem a futás! Ideális kezdet, úgy hiszem.

2013 tavaszán neveztem futóversenyre először, összesen 20 távot teljesítettem: 13-at (!!) egyéniben, 7-et váltóban. A leghosszabb és egyben legkeservesebb futásom a 2016-os, vivicittás félmaraton volt — teljesítettem, de a tapasztalataim összegzéseként mindenképpen meg fogom írni, hogy hogyan NE fussunk ekkora távot.

Az aktív éveim azonban meglehetősen kalandosan alakultak: a 2013-as szezon után sikerült egy egyéves kényszerpihenőt szerezni. “Okosan” persze indultam versenyeken akkor is, de minitávokon — ez az, amit semmiképpen nem ajánlok egy egyértelmű, fájdalmas és kezelés alatt álló sérülés során.

2015-ben úgy éreztem, hogy a szűk esztendő után itt az idő mindent bepótolni, és ekkor, egy versenyen kapott brosúra hatására kezdtem el foglalkozni a 21k gondolatával. A féléves fölkészülést is egy ottani edzésterv alapján folytattam, heti három edzéssel (a négyet nem bírták az ízületeim).

Nem nagyon volt lógás, annyira akartam ezt a távot, hogy mindent alárendeltem a készülésnek: bulikat, szabadidőt, bármi kikapcsolódást. Én csak mentem, mentem és mentem. Ma már azt is tudom, hogy ebben is van hibalehetőség bőven, de erről majd máskor.

Miután sohasem foglalkoztam a futással, hiszen szívből gyűlöltem egészen 2013-ig, vajmi keveset tudtam arról, hogy egy félmaratonra hogyan kellene jól készülni.

Láttam olyan kifejezéseket az edzéstervben, hogy “repülő” (erről Ferihegy jutott eszembe, meg a nyaralások), “gyorsító” (kösz, nem élek vele), “fartlek” (angolosként dobta volna magát a megfejtés, egyébként svéd kifejezés), “fokozó” (az nem a nemzetközi helyzet?), “futókirándulás” (vagy-vagy, baszki, ne már!), meg “könnyű futás” (ezt legalább egyértelműnek gondoltam).

Mivel lövésem nem volt, ezeket hogyan kellene helyesen megoldani, általában a félmegoldás maradt: futottam valahogy, próbálván követni az instrukciót, de például futókiránduláson egész biztosan nem vettem részt.

Számtalan oka volt annak, hogy a félmaratonom nem úgy sikerült, ahogyan szerettem volna — az egyik legfontosabb az, hogy egészen egyszerűen nem voltam elég fölkészült, hiába tettem sok-sok kilométert a lábamba.

Ez a verseny”élmény” annyira elementáris erejű volt, hogy ugyan indultam még öt versenyen, de csakis rövidebb távokon vagy váltóban. Abban reménykedtem, hogy a kutyaharapást szőrével taktika be fog jönni. De nem így történt.

2016 októberében álltam rajthoz utoljára, noha volt még néhány kitörési kísérletem: a futónaplóm azt állítja, hogy 2017-ben 8, 2018-ban 19, 2019-ben pedig 14 alkalommal húztam futócipőt, de ezek kizárólag edzések voltak.

Mélyen legbelül azt éreztem, hogy a futás és én két külön világ vagyunk, és az egyenesekhez hasonlóan csakis a végtelenben fogunk találkozni.

Majd berúgta az ajtót 2020, és minden megváltozott.

Egy hosszabb (nagyjából másfél éves) készülési szakasz után, gyógytornászi engedéllyel, tulajdonképpen kedvvel döntöttem a rekortánra visszatérés mellett. Azt gondoltam, akkor most végre tényleg eldőlhet, hogy hányadán is állunk egymással mi ketten: a futás és én.

Egyet viszont biztosan tudtam, hiszen ehhez már elég rutinos futónak számítottam.

Ha most újra belefogok ebbe az egészbe, nem fogok repülőkkel meg futókirándulásokkal szerencsétlenkedni, mert az már 2016-ban sem jött be.

Ezen kívül lényeges volt az is, hogy ne sérüljek többet, mert az nagyjából egy életre elegendő volt már, illetve az, hogy a motivációm megmaradjon, és ne köszöntsenek be újra a kiégés masszív és egyértelmű jelei.

Adta magát a helyzet, hogy edzőt keressek, és úgy gondolom, megtaláltam azt, aki számomra a legtökéletesebb: Moós “Dagadt Köcsög” Gergőt, a Plandurance egyik alapítóját.

Gergő rendkívül türelmes, alapos és lelkiismeretes. Minden kérdésemet érdemben megvitattuk. Precíz, szakmailag megalapozott válaszokat kaptam, törődést és osztatlan figyelmet. Ha kellett, biztatott, és ugyan engem korholni nem kell, mert rohadt stréber vagyok :D, de biztosan megteszi azt is, ha arra van szükség.

Hozzáteszem: 2020. június 16-án futottam először, ekkor heti három edzésem volt, egészen 2020. szeptember 7-éig, amikor heti négyre emeltük a tétet. Ez azóta is így megy, a mai napig összesen 153 alkalmat teljesítettem, csupán 3-at voltam kénytelen kihagyni, családi okokból.

Amint látható, az én motivációm tehát meglehetősen stabil, ez pedig egy egyszerű elkerülő stratégia része, amelyről lesz még szó.

És hogy mennyiben más edzővel készülni, mint egy általános edzéstervet követni?

Először is: online edzőről van szó, nem a sípját bőszen használó, ostorát fennen csattogtatóról. Ugyanis ez remekül működik így, abszolút semmi szükség arra, hogy a tréner a pálya széléről ossza az észt.

Elektronikusan kapom meg a személyre szabott heti tervet, a teljesítéseimet pedig az órámból importált adatok alapján lehet követni. Ezek alapján tud Gergő finomhangolni, de minden egyes edzéshez van lehetőségem kommentet írni, amelyekre szintén reagál, és a további futásokhoz is információkat gyűjt belőlük. Minden arról szól, hogy az én aktuális állapotomnak leginkább megfelelő nehézségű terhelést kapjam — érthető, könnyen követhető számokkal (pulzus/tempó alapon), nem holmi futókirándulás meg egyéb homályos fogalmak.

A rutin tehát az, hogy a terv rákerül a pulzusmérő órámra, én heti négyszer kicsattogok teljesíteni a penzumot (óra és pulzuspánt akcióban), majd havonta egyszer telefonon konzultálunk, illetve ha valami rendkívüli fönnforgás van, akkor mélben is. A havi megbeszélés során kapok részletes visszajelzést a munkámról, megvitatjuk a célokat, hogy milyen esetleges változtatások lennének a segítségemre, majd haladunk tovább.

Az előfizetők egy zárt Facebook-csoport tagjai is lesznek, ahol egymással is kommunikálhatnak. Nekem ez például az óra és a pulzuspánt kapcsán rendkívül hasznos volt, príma tanácsokat kaptam.

Ez a legelfoglaltabb ember életébe is varrásmentesen illeszkedik, pontosan annyi elfoglaltságot adva, ami kellemes motiváció. A lényeg természetesen az, hogy a lehető legtöbb edzés legyen “zöld”, vagyis jól teljesített a TrainingPeaks felületén, illetve hogy ezzel párhuzamosan a futó fizikális (és esetenként mentális — de erről majd később) állóképessége is fejlődjön.

Az elmélet után pedig a gyakorlat: az én esetemben ezt a fejlődési ívet jelenti, hogy Gergő az edzőm:

A kék görbe mutatja a fittséget, a rózsaszín az edzések generálta fáradtságot, a sárga pedig a formát. Egyértelműen követhető tehát a fejlődés.

A másik grafikon időeredményekkel operál:

Mivel valódi versenyek nincsenek (és az igazi erős idők ott tudnak születni), ez nem a teljes valóságot tükrözi. Viszont már ennyiből is kitűnik, hogy a hosszú futásokon javulás történt. Nekem pedig ez a lényeges, hiszen nem sprintelni tervezek, hanem hosszabb távokon fogok indulni ezentúl is.

Alapvető változásokat hozott az életembe az, hogy ismét futásra adtam a fejemet; a föntebbi matek nem is annyira lényeges, mint az a stabilitás és konzisztencia, amit magával hozott a heti 3-4 edzés.

Kilenc hónap valóban nem kevés, természetesen nálam is voltak mélypontok (és lesznek is még), de a motivációm hajt előre. Mondhatnám azt, hogy ez egy versenycél, de ez nem igaz.

A következő részben arról fogok mesélni, hogy mi ez a fényevés, miért ennyire lassú a tempóm, és hogy miért és hogyan lett stabil kapaszkodóm a futás, különösen ebben a zűrzavaros időszakban.

Ha tetszett, amit olvastál, bátran kattints az “Osztom” gombra, illetve ha nem szeretnél lemaradni a további érdekességekről sem, kövess a következő platformokon: FacebookInstagramTwitter és Mixcloud

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük