Jack Boston, vagyis Boston DnB, a Symmetry Recordings ifjú walesi csodagyereke nagyot ment. Nyitottsága, közvetlensége és elképesztő egyénisége miatt bizonyosan bérelt helye van a legnagyobbak közt
Mikor és hogyan hallottál először drum and bass-t? Van-e kedvenced abból az időszakból?
Az első, amit hallottam, az High Contrast: Basement Track-je volt. A nővérem mutatta meg, aki akkortájt kezdett bulizni. Én 13 éves voltam, ő 17.
Mikor kezdtél DJ-zni?
4 évvel ezelőtt.
Mármint 16 évesen?
Igen, akkor kaptam meg az első lemezjátszóimat. Két évre rá a zeneírást is elkezdtem, most itt tartunk. (nevet)
Miért kezdtél producerkedni?
Végre valahol tudtam használni a zenei tudásomat, és akkoriban a d’n’b nagyon érdekelt.
Majd 2014-ben találkoztál Charlie-val (Break).
Pontosan. Bristolban tartott egy produceri szemináriumot, amire elmentem, bemutatkoztam, odaadtam egy cédémet, és bejött.
Valószínűleg nem tudod, de Break maga úgy vélekedett rólad nemrégiben, hogy te vagy a legtehetségesebb feltörekvő név a műfajban. 🙂
(nevet) Tényleg? Ez egészen elképesztő, hiszen számomra mindig is ő volt mérce, meg persze most is az. Az, hogy ma a kiadójához tartozom, csodás dolog – az elsők között ismertem meg a munkásságát, és azt gondolom, hogy ő a legjobb. Nem ismerek mást, aki egyhuzamban képes lenne ennyi jó számot összerakni. (Hogy hazabeszéljek, azért mi ismerhetünk! – Évi) Tökjó érzés, hogy egy ilyen remek csapathoz tartozom, mint a Symmetry.
Szerinted mi lehet Charlie titka?
Lövésem nincs! Pedig már zenéztünk együtt, és elképesztő volt figyelni, ahogy dolgozik. Minden apró részletre odafigyel: gondosan válogatja a mintákat, rettentően ért a hangzáshoz. Iszonyatosan nagy tudású, kábé azóta csinálja, mint amikor én kezdtem. Az ő 16 éves gyakorlata pontosan a négyszerese annak, amit én jelenleg föl tudok mutatni. De én még négyszer annyi idő alatt se jutnék el oda, ahová ő. Rendkívül egyedi és erőteljes zenéje van, bármennyi közül könnyedén ki tudod szúrni, főleg bulikban. Ezt imádom benne igazán! Tökéletes a hangzása, megvan a maga receptje.
Rajta kívül kire nézel még föl a műfajban?
Várjál, megnézem a zenelistámat… merthogy nem nagyon hallgatok itthon drum and bass-t. Ha föllépésre készülök, akkor persze igen, de ezen kívül nemigen. Nem szeretném, ha befolyásolná azt, amit én írok. De nézzük! Szóval DLR, aki zeneileg és emberileg is nagyon rendben van. Pennygiles, ő szintén walesi. Az újak közül Ed:it. Bukem DJ-szettjeit nagyon szeretem. És Madcap! Ő aztán szupertehetséges.
Mi a helyzet más műfajokkal?
Melody Gardot, természetesen. De ez igazából változó, ugrándozom a műfajok közt. Zero 7, Alice Coltrane. Ismered John Coltrane-t? A hatvanas években volt szaxofonista.
Köszi. 😀 ENNYIRE nem vagyok ám öreg!
Nem, úgy értem, hogy… szereted a zenét! A jó zenét!
Szép próbálkozás, ügyes! 🙂
(nevet) Igen… Amióta emlékszem imádom Jimi Hendrixet és a blues-os stílusát.
A zenélés számodra megélhetés is egyben?
Jó úton haladok felé, most mondjuk olyan 50%-ban már az. De teljesen még nem. Két hete volt egy duplabulis hétvégém, az egy nagyon jó kísérlet és tanulság is volt egy füst alatt. Közelről megfigyelhettem, hogy hogy megy ez teljes állásként. Amióta a Symmetry családjához tartozom, radikálisan megnőtt a föllépéseim száma. Most már szeretnék Cardiff, meg úgy eleve Wales határain kívülre is eljutni. Itthon már ismerem az összes klubot és az embereket. Ezért is volt frankó ez a hétvége: utaztam, új emberekkel találkoztam, nagyon élveztem.
Hogy állsz a külföldi bulikkal?
Tavaly augusztusban Horvátországban játszottam, a SoundWave Festivalon. Elég családias, kábé háromezren voltunk. Mindenkinek jó szívvel ajánlom.
Mi pedig azt ajánljuk, hogy gyere el hozzánk! 🙂 Tényleg?? (nevet) Imádom hallani, hogy értékelik a zenémet. Szuper, köszi!
A hétvége, amit említettél, elég zsúfolt volt számodra, hiszen volt egy bulid Bournemouth-ban, másnap pedig Brightonban.
Igeeen, mindkettő teltházas, fasza buli volt. Kiválóan éreztem magam mindenütt.
Mi fog meg mások szettjében? Szerinted mitől lesz valaki jó DJ?
Egyértelműen az, ahogyan válogat. Charlie Brightonban is eszméletlen gyors volt. Számomra a jó szett alapja abszolút a jó válogatás, aztán következik az összeszedettség és a gyorsaság.
A háttérben az ott a te basszgitárod?
Igen, ma is használtam. Belefogtam egy új számba.
Hány hangszeren is játszol?
Csak gitáron, basszuson és billentyűsökön. Más hangszereket is próbáltam, de végül ez a három maradt meg.
Mikor kezdtél el foglalkozni velük?
Gitározni 6 évesen, a billentyűsökkel jóval később, olyan 16 éves korom körül. Akkoriban kezdtem kacérkodni a zeneírással, így kapóra jött a hangszeres tudásom bővítése.
Akkor ez párhuzamosan kezdődött a DJ karriereddel, nemde?
Nos, igazából már nem emlékszem, melyik volt előbb, de asszem, a hangszer.
A legújabb EP-d, a Panoramic április 8-án jelent meg (L.A.S. lemezajánlóját itt találod). Csodás meló, gratula! A számcímek erős üzenetet hordoznak, úgy vélem.
Általában arról mesélnek, ahogyan a megírásukkor éreztem magamat. Vagy arról a képről, ami bevillan, ha hallgatom őket. “Panoramic”, mert egy nagyon széles kép lebegett előttem. Úgy éreztem, hogy annyi hang idéződik föl bennem, hogy olyan, mintha a hangokat láthatnám egy panorámaképen. “Know Your Roots” – ez egy afrikai mintából született. “Life Is” – ezt az énekes Vanity Jay-jel sütöttük ki, eredetileg az ő ötlete volt. “Conscious” (tudatos) – asszem, ez úgy hangzik, mint valami nagyon éber, tudatos zene, de nem tudom, ez mennyire találó. (nevet) Eszmélős zene, kissé törzsi.
Mivel kapcsolatban vagy tudatos?
Ez is része annak, amiben mostanában élek. Tudatosság, jelenben élés – innen jött a zene is. Ez egyfajta érdekes létállapot, nagyban hatással van az alkotásaimra is. Olyan állapotot jelent, amelyben nagyon tudatosnak és jelen lévőnek érzem magam, de nem pörög az agyam. (nevet)
Hogy tudsz visszakerülni ebbe az állapotba?
Általában a hangszereim segítségével, így lazítok. Vagy leülök zenét írni. Kicsit kimenekülök a “való világból”, és másba mélyedek bele. Nagyon fura állapot ez, mert nem gondolkodsz. Eszedbe nem jutnak az életed általános dolgai, egyszerűen csak létezel, itt és most. Szerintem ezt nagyon fontos megélni. A fejedben zajló pörgés nagyon szét tud szedni.
Szerinted miért ilyen népszerű a zenéd?
Valószínűleg a zeneisége miatt. Egy csomó új d’n’b basszusa túl szintetikus, úgy hangzik, mintha most dobta volna a számítógép. Én viszont igyekszem annyira valódivá tenni, amennyire csak lehet, hiszen hús-vér zenészek melóznak rajta. Szerintem erre kell haladnunk: el kellene hagyni végre ezt a művi hangzást. Olyan elektronikus zenét igyekszem készíteni, amely nem hangzik elektronikusnak. Ha olyat hallok, ami nagyon bejön, ha önazonos, akkor mindig úgy érzem, hogy meg is tudnám érinteni. Ezt próbálom én is szem előtt tartani, de nem mondom, hogy könnyű! Melody Gardot, ahogy említettem az előbb; számomra mostanában ő a leginspirálóbb. Annyira igazinak hallatszik, hogy szinte kézzelfogható. (nevet)
Mit csinálsz a DJ-zésen kívül?
Promóciókban veszek rész, mindenféle márkákat képviselek kereskedelmi kampányokban. Ha látsz valakit a belvárosban, aki termékmintákat osztogat, az én vagyok. Szabadúszóként dolgozom különböző ügynökségeknek.
Ez akkor amolyan host meló, ugye?
Igen, csak márkanagykövetnek hívják.
Micsoda név! Úgy tudom, a Cardiffi egyetemre jársz.
Igen, a mesterképzést végzem zenetechnológiából. A klasszikus értelemben vett zeneszerzésre- és rögzítésre kell gondolni, például zenekarok esetében, és számomra ez a végcél. Nem akarok örökké a drum and bass-ben pörögni. Jobb szeretnék stúdiózni. (nevet)
És akkor milyen műfajban utaznál szívesen producerkedés szintjén?
Most nem ez áll a középpontban nálam, de kimondottan szeretek heavy metállal gépészkedni, mert azt bizony rohadt nehéz igazán jól csinálni. Ez amolyan folyamatos tanulás számomra. Egyetlen más műfajban sem találkozol olyan technikákkal, mint itt, nagyon bejön! Az, hogy ennyire élvezem, elsősorban annak köszönhető, hogy nem sokat hallgatom. Így képes vagyok objektíven tekinteni rá, nincs bennem elvárás, hogy mit akarok hallani, egyszerűen önmagáért élvezem. Nem vagyok elfogult, nincs igazi kedvencem sem. Nemrég együtt dolgoztam egy Dryburn Drop nevű bandával, na ők nagyszerűek! Még a felvétel készítésénél is bábáskodtam, ugyanis önkénteskedem a Monnow Valley Studios nevű, nagy múltú stúdiónak. Itt rögzítették például a Bohemian Rhapsody-t is. Noha fizetést nem kapok az itteni munkámért (ez amolyan gyakornokság), az itt megszerezhető tapasztalat bármit megér.
Hogyan látod magadat tíz év múlva?
Jó eséllyel még mindig a drum and bass-ben fogok tevékenykedni. Ha meg tudok élni belőle majd, akkor bizonyosan. Csodás lenne a DJ-zésből fönntartani magam. A 30-as éveim vége felé pedig már producerként szeretnék nevet szerezni. Mármint valódi zenékkel, nem elektronikussal.
No, mi a gond az utóbbival?
Semmi, az égvilágon semmi! Csak számomra nem tűnik fönntarthatónak. Nem látom magamat 50-60 évesen, amint d’n’b-vel foglalkozom.
Goldie valószínűleg pont ugyanezt gondolta.
Igen, de ő az egyik ősatya, egyszeri és megismételhetetlen. Ahogyan dBridge és sokan mások is. Jelen voltak a műfaj megszületésénél, így mindannyian időtlenné váltak. Bármibe is fogok majd, mindenképpen a zenéhez lesz köze. Producerkedés, tanítás… ezért is csinálom most a mesterszakot. Kell a menekülési útvonal, ha az A-terv mégse jönne be. Akkor még mindig mehetek tanítani, ami nagy biztonságot ad a jövőre nézvést.
Tanítottál valaha?
Nem igazán, csak 3-4 embert, bizonyos zenei szoftverek használatára. Tökjó volt, nagyon tetszett, és simán el tudom képzelni, hogy végül ezzel foglalkozzak. Nincs klasszikus zenei képzettségem, így hangszeres játékra nem tudok tanítani senkit. Ahhoz briliáns zenésznek kell lenni, míg én inkább a blues/jazz vonalon mozgok. Aztán még ez is lehet, ki tudja? Sosem néztem utána jobban eddig.
Bánsz-e bármit?
Micsoda szomorú kérdés! (nevet) Drum and bass szempontjából azt, hogy eléggé rosszul időzítve léptem színre. A tanulmányaim miatt jelenleg nem tudok annyit foglalkozni a zenei dolgaimmal, mint szeretnék. Ma például szabadnapom volt az egyetemen, így reggel 9 óta zenéltem, vagyis iszonyú fáradt vagyok. (A beszélgetésünk este 9-kor kezdődött.) Sajnos itt két dolog ütközik: a félévem szeptemberben fog véget érni, és addig még borzalmasan sok meló van hátra. Miközben mindenki azt kérdezi, hogy mikor villantok újból, de fogalmam nincs, mivel semmi időm ezzel foglalkozni. Lehet, hogy jobb lett volna, ha egy kicsit későbbre időzítem a bemutatkozásomat, mondjuk a diplomám után, teljes erőbedobással tolva. Ugyanis manapság ha nem nyomod kifele szépen sorban a zenéidet, az emberek elfelejtenek. Rengetegen vagyunk a műfajban, ömlenek a számok, könnyű feledésbe merülni, akár pár hét alatt is, ha nem vagy elég aktív. Ez nekem most kicsit frusztráló, mert szívem szerint csak zenével foglalkoznék, ez lenne a kenyérkeresetem is, de egyelőre nem megy. Mondjuk legalább már nincs sok hátra szeptemberig, utána minden oké lesz. Addigra befejezem a december óta tartó kutatásomat is.
Nocsak, miről van szó?
A pszichoakusztikai hatásokat vizsgálom (angolul, magyarul). Például, hogy az előadók egy óriási koncertteremben vagy egy tök csöndes stúdióban játszanak-e jobban. Alkalmazható-e a koncerttermi hangzás stúdióban is, mondjuk fülhallgató segítségével? A stúdiók napjainkban már a legjobb felszerelésekkel dolgoznak, így hangrögzítés szempontjából nemigen várható fejlődés. Csak a zenészt lehet fejleszteni. Úgy látom, ez lesz a következő lépés: a lehető legtöbbet kihozni az emberből, nem pedig a technológiából. Ez is a témám igazából, hogy mit lehet elérni stúdiókörülmények között – ami rengeteg stúdiózással meg nagy terekben való munkával jár, amit egyenesen imádok. Jó akusztikájú helyen lenni számomra nagyon izgis, annyira jó a hangzás! (nevet) Szóval majd kisül, tudok-e új infót adni a világnak. (nevet)
Visszatérve a megbánásra (és eskü, hogy nincs több szomorú kérdés:)), a zenén kívülsz bánsz-e valamit?
Nem, nem hinném. Áldottnak érzem a helyzetem: a magam főnöke vagyok, azért dolgozom, hogy megéljek (és nem fordítva). Ha jobban belegondolok, jó lett volna valami rézfúvós hangszert is megtanulni, meg a billentyűsökbe hamarabb belefogni, és a klasszikus zenéből is többet elsajátítani. A szaxofon vagy a trombita jöhetett volna szóba.
Charlie a tuba kivételével az összes rézfúvósra ráment.
Tényleg? Nem is tudtam, nagyon jó! (nevet)
“Back to the roots”: tervezel Cardiffból elköltözni?
Talán Bristolba, amint megengedhetem magamnak anyagilag. Elképesztő város, sokkalta több lehetőséggel. Cardiff szuper, szeretem, hogy ilyen családias, ugyanakkor mindenkit ismersz, nincs alkalmad inspiráló emberekkel találkozni. Míg Bristolban vagy Londonban… úgy általában Európában. Enyém a világ! (nevet) Bristol! Charlie mellett ott él Total Science, Randall, DLR, S.P.Y és még egy csomóan, így remekül lehetne kapcsolatot építeni és ápolni is.
Szerinted létezik valódi barátság a szcénában?
Igen, határozottan! Szerintem sokkal inkább valódiak, mint bármilyen más elektronikus műfajban. Sosem láttam még a d’n’b partykhoz foghatóan befogadó közeget. Bármit tehetsz, nem fognak rád ujjal mutogatni. A barátnőmet is egy buliban ismertem meg. Lenyűgöző azt látni, hogy még az olyan tehetséges és sikeres emberek is, mint Charlie vagy Makoto mennyire nincsenek elszállva maguktól. Makoto édes volt, együtt táncoltunk, hülyéskedtünk. Nemzetközi sztár, mégis van ideje bulizni és lazítani – nekem ez nagyon tetszik!
Úgy láttam, az EP-dnek lesz vinilmegjelenése is.
Neeem. 🙁 Megkérdeztem Charlie-tól, hogy lehet-e, de értem az ő oldalát is: még nem ismerik a nevemet elegen. 300 példány nagyjából 15 ezer fontba kerülne, és tuti, hogy nem hozná vissza az árát. Lehet, hogy lesz egy limitált kiadás, 10-15 példány, kézzel készítve, dedikálva. Az egyik haveromnak van vágója, tehát nekem biztosan meglesznek. De amint közismertebb leszek, kiadjuk őket bakeliten is.
Amúgy teljesen igazad van: tényleg posztoltam ezt az infót, ráadásul nem is javítottam azóta sem – ez az én egyik gondom! (nevet) Ezekre a dolgokra nem figyelek igazából, a promózás engem nem érdekel, kizárólag zenét akarok írni. Valószínűleg emiatt is vagyok kevésbé fölkapott: nem teszek energiát se a Facebookba, se az öntolásba. Pedig kéne, tudom jól. Rengeteg jó példát tudok mutatni, amikor valaki ügyesen helyezkedett, naggyá vált, de alapvetően nem jó, amit csinál. Míg olyan emberek, mint Charlie, aki szerintem és még sokak szerint is a legjobbat adja ki a kezei közül, nem igazán nyomja magát. Ismert, ez tény, de közel sem annyira, mint mondjuk a The Prototypes.
Szoktál bakelitról játszani egyébként?
Hogyne, persze. Azon tanultam, és ha tudom, hogy a buliban megbízható lesz a cucc, akkor simán rámegyek. Nincs ehhez fogható élmény! Most már javarészt cédék vannak a klubokban, amit én személy szerint szomorúnak tartok. Fontos, hogy életben tartsuk ezt az egészet!
Maxiriszpekt, szívemből szóltál! Jómagam is odavagyok azért a másfajta légkörért, amit teremt. 🙂
Így is van. Brightonban fut egy „Simply Vinyl” elnevezésű sorozat (pl. ez), ami egészen kitűnő. Egy egyszerű szabálya van: kizárólag vinilről lehet játszani. Több ilyen alkalom kellene, hogy jobban visszakerülhessen a köztudatba. Igen, szerintem is arról van szó, amit mondasz: más a légköre.
Számodra mit jelentenek a lemezek?
Imádom gyűjteni őket, elég terjedelmes a kollekcióm, és sok benne a d’n’b. Nekem ugyanazt az élményt adja, mint könyvtárba menni: semmihez sem fogható. Fölteszek egy lemezt, és máris jön a nosztalgia. Ez hiányzik az iTunes-ból. A lemeznél meg tudom nézni a borítót, az artworköt, teljes mértékig kézzelfogható az egész. Könnyebb elkapni a zene lényegét, jobban érezhető, hogy honnét is ered. Persze lehet, hogy ezt csak én találtam ki, és csak az én fejemben van így, de nekem ez egy egészen más dolog. (nevet)
Az én fejemben is ez jár, pedig én még csak DJ sem vagyok! 😀 Valószínűleg a mixelés maga, a mozdulatok keltenek egészen más benyomást.
Igen! Plusz azt is tudod, hogy nem egy cédére van kiírva az egész szett – ami csodás! Amikor a minap elnéztem Charlie-t Brightonban, megdöbbentem, mennyire gyors. Négy lejátszót használt (két cédét és két usb-t) – én ilyet még életemben nem láttam!Viszont ha azt látod, hogy valaki vinilen is gyorsan kever, akkor biztos lehetsz benne, hogy egy igen képzett DJ-vel állsz szemben.
Mikorra várható AZ album?
Ahogy látható, szeptemberig be vagyok táblázva, de utána nekiállok rádolgozni. Elég ijesztő ez amúgy, mert nagyjából egy évet kell rászámolni úgy, hogy minden egyes nap foglalkozol vele. Még mindig nem tudom, elég érett vagyok-e ehhez… De persze ennek úgyis meg kell történnie. Nem olyan rég szerződtem ide, így nincs is rajtam nagy nyomás ez ügyben. Nem arról van szó, hogy már 5-6 éve jelen vagyok, és még nem jutottam el ide, hiszen csupán egy és háromnegyed éve írtam alá. De nyilván engem is foglalkoztat, és biztos lehetsz benne, hogy lesz bakelites megjelenése is! Nem érdekel, mit mond Charlie, majd én kifizetem! (nevet) Még ha kis példányszámban is.
Ugyanakkor a céljaid között szerepel az is, hogy live actet játssz zenekarral, ugye?
Igen. Pár hónapja Charlie, Kyo és Mace élő drum and bass szettet pakoltak Bristolban. Egyszerűen hihetetlen volt! Én gitárt, lehetőleg szaxofont és némi dobot szereznék magamnak. Nem föltétlen csak d’n’b lenne a repertoáron, kissé csipegetnék akkor már, mert például a bossa nova nekem nagy fless. Ó, tényleg, akkor Nicola Conte is kerüljön rá az inspirálóim listájára. Szóval lenne itt mindenféle műfaj, szeretnék mindent megmutatni, ami hatással van rám. Ez viszont rengeteg gyakorlást igényel, és lehet, hogy a végén senkit nem fog érdekelni. (nevet) Izgi zenékből álló DJ szettnek képzelem; túlnyomó többségében az én zenéimre alapozva, aztán jöhetne egy kis oldskool d’n’b, meg általánosságban minden olyan zene, amit jónak tartok.
Mitől félsz?
A kreativitásom elvesztésétől, az alkotói válságtól. Bosszantó, mert minél jobban parázol tőle, annál jobban érzed. És ezzel vissza is jutottunk oda, amit korábban mondtam: a tudatos létezésre a jelenben. Ez a gyógyír erre a magunk által kreált félelemre. Jócskán volt már részem benne, és mondhatom, igazán borzalmas. Két hónapig egy deka ötletem nem volt.
Ez mikor történt?
Nem olyan régen, mielőtt befejeztem volna az EP-t. Két szám már megvolt, már nem is tudom, melyik kettő – aztán csak a nagy sötétség. Se ötlet, se motiváció. Aztán egyszer csak fogtam magamat, nem arra gondoltam, hogy mennyire parázom, és lám, meg is érkezett az ihlet! Megszületett a két hiányzó zene.
A stratégiád tehát egyszerűen annyi volt, hogy elengedted?
Ahogy mondod. És hogy nem féltem többé. Nehéz elmagyarázni, milyen ez, mivel azt sem tudjuk, honnan ered a kreativitás. Én összesen annyit tudok, hogy nekem szükségem van a keretekre: minden nap be kell mennem, mint egy rendes állásnál. Néhanapján csak ülök bambán, amit variálok, az egy szarhalmaz, aztán máskor meg minden patent, és jó lesz a végeredmény. Amíg az újabb számaid jobbak, mint a legutóbbiak, nincs gond: fejlődsz. Akkor van gáz, ha csökken a színvonal.
Igen, de ezt te érzed belülről? Bazi nehéz lehet ezt megítélni!
Pontosan erről van szó. Az EP felét utáltam. Kérték, hogy játsszam, de semmi szín alatt nem voltam hajlandó. Hánytam tőlük. Persze, nyilván, hiszen túl sokszor hallottam már őket, így teljesen el is bizonytalanodtam bennük. (nevet) Ha már csiliárdszor hallottál valamit, nehéz megmondani, hogy jó-e vagy tré. Ez a fő gondunk: az objektív nézőpont hiánya.
Tudott segíteni neked bárki ebben a válságban? Egyáltalán elmondtad valakinek?
Amikor először találkoztam Breakkel, megkérdeztem, hogy volt-e már ilyenje, amire azt válaszolta, hogy: “persze, egyhuzamban!”. Ez zene volt füleimnek, mert szerintem ez a normális. Bármilyen művészt elkaphat néha egy ilyen hullám. Olvastam egy jó könyvet erről nemrégiben, „The War on Art” a címe. Rengeteget tanultam belőle, teljesen máshogyan áll a kreativitás kérdéséhez.
Mi a legőrültebb/legbotrányosabb dolog, amit valaha tettél?
Egyszer meztelenül befutottam egy krikettmeccsre. Meg voltam egy partyn Sevillában, reggel 6-kor léptünk le, de másnap délután 4-ig még ott kolbászoltunk. Ez azért elég ocsmonda volt. (nevet) Úgy tűnt, mintha éveken át sétáltunk volna vonatsíneken, ami amúgy elég veszélyes móka. Mindezt 24 óra ivás után, ami már önmagában is elég botrányos, nemde? Sokan mondják, hogy úgy élek, mint egy hatéves.
Ez szuper, abba ne hagyd! 🙂 Végül, de nem utolsó sorban: mi volt a legzavarbaejtőbb buliélményed?
(vihog) Egyszer Cardiffban meglehetősen sok vodkát ittam, majd hirtelen éreztem, hogy van egy hangyányi gond a gyomrommal. Sikerült megragadnom egy söröskorsót, gyorsan kiborítottam belőle a piát, majd belepakoltam az én verziómat, és verettem is tovább! (nevet) Félliternyi matéria, nem semmi! Leraktam a pultra, aztán a szett után, a sötétben kicsempésztem a mosdóba. Szerintem senki nem vette észre, ami elképesztő!
Reméljük, hogy nálunk efféle balesetek nélkül tudsz majd bulizni! 🙂
Köszi, és találkozzunk mihamarabb, srácok!
Ha tetszett, amit olvastál, kattints ide a továbbiakért! 🙂