Nyuggerklub #1

Kategóriák Zene

Miután két hete már kispénteken sem bírtam nyugton maradni,

és meghallgattam Longmant a tettestársam kíséretében, pénteken már eleve rongy voltam. Valami reták is bujkál(t) bennem, így a Friday Downtown-t késve kezdtem, uszkve 5000 mg C-vitaminnal a véremben.  Igazán kellemes este kerekedett: régi, kedves arcok kerültek elő, príma zenék szóltak, és megérkezett Sonja is, az osztrák dj-haverinám, az egyik legfrissebb interjúalanyom (a cucc angolul itt, magyarul itt), akit végképp nagyon vártam. 🙂 Ő elsősorban a következő buli miatt jött, amit szerencsére pár méter sétával abszolváltunk.   Engem az E-Z Rollers mozgatott, őt a Krafty Kuts; ahogy mesélte, Bécsben egyáltalán nincsenek breakbeat estek, ami egészen abszurdnak hat.   Alex Banks volt az est embere. Egy őrületes kismajom. 🙂 Jobban szeretek a szett után interjúzni (ahogyan most is történt), mert addigra már van egy képem az emberről. Alex esetében a kép megvolt a fejemben, hangom viszont nemigen akadt. Nagyjából félúton veszítettem el, annyira agybeteg dolgokat rakott!! Kimaxolta a régisulisságot, mégsem az agyonjátszott dolgokat erőltette szerencsére (bár egy-kettő nála is elsült, de ez óhatatlan — hozzáteszem, én azoknak is nagyon tudok örülni, ha ügyesen vannak tálalva). Olyan számok is előkerültek, mint pl. a Brown Paper Bag, a Midnight, a Brand New Funk vagy a Warhead —  nem nevezném őket húzóslágernek, partykon ritkán is hallani, pedig annyira megvan a maguk helye!   Emberünk nem sokat szarakodott. Egyszer csak hozott egy nagy üvegnyi Jägermeistert meg egy (boros)poharat, megfelelő teatralitással persze, és nekiállt inni. A sör mellé nyilván kellett még pár feller. Egy idő után az első sorban is osztogatta, jutifali gyanánt — hála a jó égnek, mi kimaradtunk a szórásból.   Elképesztő hangulatot varázsolt. A saját ceremóniamestere és táncosa is volt egyben: dumált, csápolt, arcon pörgött, egyértelműen imádta a történéseket. Ahogyan mi is. 🙂 Interjúalanyként alapos, körültekintően válaszoló, türelmes és készséges, ami vicces ellenpontja a színpadi bohócnak, de tök természetes az átjárás. Tudatosan csatornáz a kettő között.   Kraftyból nagyon keveset hallottam, szinte csak a d’n’b-t a végén, és az rendben volt. Faterra kíváncsi voltam még az utolsó erőmmel, de amikor a Snap csendült föl egy breakbeat mixben, akkor éreztem, hogy ideje lesz nyugovóra térnünk.   Ötig így is szépen teljesítettem, szó nem érheti a ház elejét. Rewindok száma: 3 (ennyire biztosan emlékszünk) A VB határozata: épphogy elfogadható

A képeket köszi Pozsonyi Photo-nak!

Ha tetszett, amit olvastál, kattints ide a továbbiakért! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.