Szó szerint beleszülettem a mulatságok világába
A szüleim élénk társasági életet éltek, gyakran rendeztek baráti összejöveteleket. Természetesen tánccal, ahogyan azt kell, no meg gyakran énekkel is, ha úgy alakult.
Rendkívül introvertált gyerekként nem éreztem magam komfortosan az efféle alkalmakkor, viszont a zene (és a lemezjátszó!!!) már akkor is elbűvölt. Alapélményem, hogy ovisként a Kraftwerk: Das Model című számát hallgatom, gyakorlatilag végtelenítve. (Elmondhatatlan durva fless volt őket 2009-ben élőben látni a Soundon!) Remek kis soul és klasszik diszkólemezeink voltak otthon, egy idő után bekerültek a rock alapvetései is, mint pl. a Queen vagy az AC/DC. Később, a Music Television megjelenésével elképesztő távlatok nyíltak: a megelőző időszak szűrői eltűntek, szabadon áramlott a csí és a minőségi muzsika is. Egyértelműen a Prodigy az, ami elsőként rabul ejtett, aztán jött mindenféle elektronika. 🙂 Gimiben a Pantera és a Machine Head voltak a fő kedvenceim, de az elektronikus cuccok is érdekeltek (bár akkoriban még csak hallgattam őket, nem kerestem az élő föllépéseket). Házibulik, koncertek folyamatosan… sosem volt megállás. 🙂 A főiskola alatt jött el a „gépzenék” kora. Számomra tök logikus folytatás volt a drum and bass: a föntieket is pont a dob és a basszus miatt szerettem, akkor az csak jó lehet, amiben ezek dominálnak. Az első party, amin külföldi déjét láttam, és erre határozottan emlékszem is, az az 1999-es David Holmes a Royalban. Mivel engem maguk a szeánszok érdekeltek, nem a nevek, nem nagyon fordítottam külön figyelmet arra, hogy a föllépőket megjegyezzem. Abban az időben egyszerűen nem lehetett melléfogni egy partyval. Már előtte is eljártam csapatni a kisbarátaimmal: gyakorlatilag az itthoni d’n’b legizgalmasabb, alakuló időszakát éltük éppen. Totál beszippantott minket ez az egész miliő, virágoztak az illegál összejövetelek, abszolút bőség zavara volt bulik szempontjából. Az évek folyamán néhányszor kivontam magam a forgalomból, de összességében lassan jómagam is két évtizede vagyok jelen a dobbasszusbulikban. Rengeteg dolog megváltozott már természetesen, és bár a nyuggerklub elnökeként én is előszeretettel nosztalgiázom, azért semmiképpen nem írnám le a mai veretéseket sem! Ügyesen kell választani. 😉 Az idő előrehaladtával pedig valóban tudomásul kell venni, hogy a regenerálódás már több időt vesz igénybe, vagyis két buli között azért szignifikáns mennyiségű héderezést szükséges tartani, hogy a fiatalOS tempót bírni lehessen.
Ha tetszett, amit olvastál, kattints ide a továbbiakért! 🙂